Vendégkönyv

2015.06.02
A Fitness Akadémia által megszervezett Cross Training insrtuktori képzésen találkoztam először Illyés Gyulával, mint gyakorlati oktatónkkal. Persze minden jelentkező ‘utána nézett’ az oktatónk háttér életének, szakmai munkájának. Nagy kíváncsisággal vártuk ezt hétvégét. A visszacsatolás abszolút pozítiv sok-sok felkiáltójellel. Küzdősporttal, kyokushin karatéval foglalkozom, többmint 15 éve, 8 éve edzősködöm is. Gyuszi Bá személye, személyisége, szakmai tudása magával ragadó. Nagyon-nagy a szakmai tapasztalata, s elképesztően ráérez különböző embertípusok oktatásásra, fejlesztésére. Sokat tudott adni szakmailag ez a hétvége nekem. Az erő-állóképesség fejlesztésben, Crossfit témában is mindig lesz hova fejlődni, s van mihez nyúlni. Új dolgokat láttam, tapasztaltam, amit mindenképpen beépítek edzéseinkbe. De a legnagyobb dolog Illyés Gyula szíve és empatikus lelke, s magával ragadó személyisége volt. Sportszeretete, szenvedélye. Jó volt megismerni..Az emberek nem véletlenül találkoznak az életben.. Remélem a vizsgánkon is empatikus lesz, s ott is segít nekünk! :.)

2015.05.27
Cross Tréner instruktor tanfolyam kapcsán volt szerencsém megismerni Ilyés Gyula tanár urat, akiről azt gondolom, csak pozitívumokban lehet beszélni.Mind szakmailag, mind emberileg nagyon sokat adott nekem az a két nap! Csodálom az elhivatottságát, azt a mérhetetlen sportszeretetét és legfőképp az emberekhez való alkalmazkodását, pozitív hozzáállását(“nincs olyan hogy rossz, csak kijavítandó” 🙂 Ugye? )Kiválóan tud motiválni, biztatni, és nem utolsó sorban éreztetni, hogy tud figyelni minden tanítványára( ami nekem különösen szimpatikus volt)Köszönöm Gyula ezt a két napot, a vizsgán találkozunk 🙂 🙂 🙂
Üdvözlettel:Kerecseny Zita ( Nyíregyháza)

2015.05.08
Lassan négy éve, hogy gondolkodtunk mit kellene Szabinak sportolnia. Kezünkbe akadt egy szórólap, felhívtam a rajta lévő telefonszámot, Gyuszi bácsi meghívott minket, hogy nézzünk meg egy edzést. Elmentünk, megnéztük pont a legkisebbek edzését, még vége sem volt Szabi közölte, hogy igen ide szeretne jönni. Tetszett neki i s amit Gyuszi bácsi a kicsikkel művelt, nagyon kedvesen, játékosan, de határozottan bánt velük.

Szorgalmasan járt Szabi az edzésekre és az iskolaév vége felé alkalma volt részt venni az első versenyén. Elég durva ellenfeleket kapott mindegyiktől kikapott, hősiesen viselte, a végén bronzérmet kapott, aminek nagyon örült, nem számított éremre. Innentől kezdve jöttek sorra a versenyek, nagyon kevés olyan verseny volt ahonnan nem aranyéremmel tért haza. Az soha nem volt kérdés, hogy megyünk-e egy versenyre vagy sem, jött haza az edzésről, hozta a versenykiírást és mentünk. Eljutottunk az első országos versenyre, ahol az első ellenfelétől kikapott, ami miatt olyan szinten összeomlott (előtte több mint egy évig nem kapott ki senkitől versenyen), hogy végül ötödik lett, vigasztaltuk Gyuszi bácsival, hogy egy országos 5. hely nem rossz, elég sokáig tartott, de végül megnyugodott.

Pár hónappal ezelőtt úgy jött haza, hogy Kempo versenyre megyünk. Mondtam jó, ha Gyuszi bácsi úgy gondolja, hogy ott a helye akkor az biztos úgy van. Kempo-ról nagyjából gőzöm sem volt, hogy micsoda, utánanéztem a neten, aztán egy pillanatra szívbajt kaptam, hogy most verik szét az én „kicsi” fiamat. A következő pillanatban rájöttem, hogy ez ki van zárva, Gyuszi bácsi nem tenné ki egyik tanítványát sem ennek, ő tudja a legjobban, hogy ki mit tud kinek mi a legjobb, azért viszi őket, hogy sikerük legyen. Azóta két Kempo versenyen voltunk, Szabi mindkettőt aranyéremmel zárta. Az, hogy az én szívem a mai napig is minden alkalommal majd kiugrik a helyéről, amikor tatamira lép egy dolog. Tudom, hogy meg tudja csinálni, de mégis…… Így aztán meg sem fordult soha a fejemben, hogy egyedül menjen versenyre. Az elmúlt évek alatt én is megszerettem a versenyeket és nagyon tudok aggódni a többi gyerkőcért is.

Többször volt benne Szabi neve a fényképe a helyi újságban, ilyenkor aztán jönnek a gratulációk minden irányból, olyanoktól is, akik nem közeli ismerősök és csak innen értesülnek a sikerekről.

Összefoglalva, ezt már többször mondtam több ismerősömnek is, az egyik legjobb dolog, ami a Szabival történhetett, hogy Gyuszi bácsi „karmai” közé került. Egyébként csak rá kell nézni a közös fényképeikre, melyek magukért beszélnek.

2015.03.15
Tisztelt Ilyés Gyula,
Mohainé Ágota titkárnője vagyok, aki gyorsan elolvasta a Mohai Imrének küldött Sorsedző könyvét. Mint mondtam, nagyon sok erőt merítettem belőle az elolvasáskor. Nekem gyerekkori gerincferdülésem van, és az idővel egyre jobban fáj. Tavaly elkezdtem járni orvoshoz, és mindenhova küldözgettek, de csak azt állapították meg, hogy ezen nem lehet változtatni, és esetleg úszás vagy gyógytorna segít. Én azonban tudtam, hogy ez nem elég, hiszen 30 éves korom óta (most 65 vagyok) naponta jógázom, és nem lett jobb, igaz rosszabb sem a ferdülés. A könyvéből azonban sokkal mélyebbre jutottam a probléma megoldásban. Eddig csak a fizikai részével foglalkoztam, és most az Ön példája óriási lökést adott a hitemnek és annak a bizalomnak, hogy minden helyzetből lehet jobbat is kihozni, ha az ember mer optimista ésbátor lenni. Azóta mindig pozitívan gondolok a gerincfájásomra, és szentül hiszem, hogy ha bízom benne, jobb lesz. Bátrabban mozgok és nem ijedek meg a fájdalomtól. imintha javult is volna, mert aktívabb lettem. Főkéntaz ad erőt, hogy ez szinte semmi az Ön megpróbáltatásaihoz.
Köszönöm a példáját.

2015.03.15
Szia Gyuszi!

Sok idő telt el mióta ”postára” került a küldemény, de végül csak megérkezett hozzám. Múlt héten találkoztam a Marcival, és akkor adta oda a könyvet, A sorsedzőt, amit küldtél nekem. Nagy szeretettel fogadtam, és nagyon szépen köszönöm! Elolvastam én is, és a családtagjaimnak is felkeltette az érdeklődését, ők is elolvasták! Nagyon sokat adott számomra ez a könyv, rengeteg használható dolgot eltettem magamnak belőle. Remek dolog, hogy megírtad, azt az egyet sajnálom, hogy a nagyközönség nem meríthet erőt a történetedből, hiszen ha jól tudom a könyvesboltok polcain nem található meg. A történetek, és a versek is igazán szívhez szólóak benne. Külön köszönöm a személyes dedikálást, nagyon jól esett! Őszintén remélem, hogy olvashatok még tőled hasonló műveket. Minden jót Neked! Baráti
üdvözlettel: Ádám