Vendégkönyv

2014.01.14
Uram, köszönöm ezt a par igazan taralmas percet melyet e sorok olvasasaval töltöttem.
bar azt nem mondta, hogy meg fog könnyeztetni…
a Magyar zaszlot en mar regen felhuztam Maganak es most Kerem alljon fel
mert enekelni fogom a himnuszt is!
nagyon büszke vagyok Magara
es örülök, hogy a baratomnak tudhatom!
remelem az idönk vegezeteig!
szep estet

Andras

2013.12.20
Kedves Gyuszi!

Kétszer olvastam el a könyved .

Először késő éjszakáig fennmaradtam, mert úgy éreztem , egy nagy lélegzetvétellel szeretném megismerni a teljes életutat.
Sírtam , ahol kellett, szurkoltam, ahol lehetett.

A második olvasat után megfogalmazódott bennem a következő : Te nagy, érzékeny és bátor ember vagy, mert gyakorlatilag meztelenre vetkőztél, miközben végigsétálsz az olvasó előtt, hogy megmutasd a tested , lelked fedő sebeket. Megmutatod ezeket a hegeket, mert szertenéd, hogy tanuljunk belőle. Ehhez bátornak és érzékenynek kell lenni. És ez az, amit nem lehet tanulni, erre születni kell!
Köszönöm és gratulálok Edzőkénk!

Puszi.
Enikő

2013.11.09
2013. november 3.-án Tapolcán voltunk a judokákkal versenyezni.
Kisfiam, Marci élete első judo versenyén.
Tapolcán egy hatalmas sport csarnok fogadott minket. A terem, a szervezés, minden körülmény tökéletes volt. A lelkes Judokák nagy izgalommal várták a verseny kezdetét. A gyerekek drukkoltak csapattársaiknak, az edzők irányították őket, a szülők meg nagy büszkeséggel szorítottak a versenyzőknek. Nagy öröm volt számunkra, hogy részt vehettünk a megméredtetésen, még akkor is ha volt egy pici szomorkodás is közben amit az edzők hamar elhessegettek.

Ezúton is szeretném megköszönni Gyuszi bácsinak, Matyinak és Krisztiánnak azt az odaadó gondoskodást, figyelmet és szeretetet amit a versenyzés ideje alatt is kaptak a gyerekek.

Én, (röplabda versenyzőként és ) anyukaként arra bíztatok minden szülőt, ha lehetősége adódik és judokáját versenyre hívják, merjenek nekivágni az ismeretlennek , mert olyan élményt, önbizalmat és magabiztosságot ad a gyermeknek amit a mindennapi életben is kamatoztathat. Marci egy bronz éremmel tért haza de már a helyszínen kérdezte, hogy “anya, mikor jövünk legközelebb?”

Marci+Era

2013.11.05
Kedves Judokák, Kedves Szülők!
2013.nov.03-án Tapolcán voltunk, versenyen.A fiunk első versenyén.Azt amit szülőként éltünk át:félelem, izgalom, szeretet, büszkeség!Ezek ébresztetettek rá és az amit ott láttunk, hogy miért is ekkora a MI Gyuszi bácsink!

Kedves Gyuszi Bácsi!
Azért kaptál a Jó Istentől ekkora testet, mert a lelkedből is Hatalmasat mértek neked!!!
Az a sok szeretet amit a judokáid kapnak tőled, azt csak irigyelni lehet!Mindenkire odafigyelsz, osztoztál örömükben, vigasztaltad ha nem sikerült a győzelem!
Kerecseny Attila szüleiként köszönjük, hogy a nagy lelkedben a mi fiunk is ott lehet!!

Szemi és Jolcsi

2013.09.12
Kedves mindenki!

Elkezdődött a 2013-as “tanév”…

Gyuszi őszinte, már már baráti kedvessége: “Zsiga Te fogytál?!….. A válladból mindenképpen” kezdés volt rögtön az elején. Aztán egy kis terhes torna jött..Azt hittem Gyuszi a nyáron valamilyen új tematikát dolgozott ki vagy ez az új amerikai trend, amit nekünk Zolival kell letesztelnünk, és a lényege hogy még véletlenül se fáradjunk ki… Kénytelen voltam vízzel locsolni a pólómat, hogy azt higgyék leizzadtam….
Tegnap aztán jött a “feketeleves”…..A második alkalom azért volt, hogy megerősítse bennem, “Gyula semmit sem változott”, és hogy tudjam a bemelegítés korszaka lejárt, egy újabb fokozatba kapcsolunk…. illetve kapcsoltam…volna… ha menne… De nem ment. Csak a pulzusom 200 körülire…
Nekem tetszik az a rózsaszín girja… Főleg, ha más kezébe látom.
Rengeteg pozitív biztatást kaptam a srácoktól, ezúton is köszönöm…… Jelzem ez még csak a kezdet.

Szóval ahogy a filmben is mondták: Elkezdődött!

2013.09.10
Drága Gyuszi!
Olyan rég akartam már írni ide a verseidről. Azóta csak jobban megismertelek, és tudom mondani, hogy a verseid mennyire tükrözik azt, amit Rólad tapasztaltam.Tiszták, őszinték, nem bonyolítják azt, ami van és megmondják a tutit.
Örülök, hogy olvashatom őket és néha helyre tesznek, ahogy Te is engem 😀

Ágó

2013.09.06
Kedves Gyulám!
Nagyon szépen köszönjük a verses kötetet. Az összes költeményed nagyon tetszik. Minden olyan “Gyulás- egyedi stílusba”. Ami nagyon megfogott a ” Felemelt kézzel” és ” A bajnok” c. versed.
Nagyon tetszett ” Mi van veled, Magyarország?” .
Nagyon örülök, hogy a judo sportból nőttél ki és alkottad meg önmagad a költők világában. A művészet a Jó Istenhez vezető létra legmagasabb fokán van. Te már ott vagy Gyulám!Maradj ilyen igaz mondó, magyar érzelmű!

Barátod:
Szabó Feri és az egész családom=

2013.09.05
Ma lementem a 3 éves kisfiammal és az 1 éves kislányommal megnézni a legkisebb judokák edzését Gyuszi bácsinál. Kár, hogy nem készítettem fotót a gyerekekről, mert judo ruhában tündérien néznek ki.A bemelegítés után egy nagy dinószauruszt (Gyuszi bácsit) kellet a gyerekeknek áthuzni a terem egyik oldaláról a másikra, Krisztián(segédedző) segítségével sikerült is, aminek az ára 12 db fekfőtámasz…volt, na nem a gyerekeknek.Ezután a gyerekek megtanultak tompítani, amit szintén nagyon élveztek, a szülők pedig büszkén figyelték őket, mivel – ha jól tudom – ez volt az új kis csapatnak a második judo edzése

A gyermekeim az első fél órát tátott szájjal figyelték, majd kedvet kapva a többi gyerektől felélénkültek és elkezdtek szaladgálni, de miután hangosabbak lettek ketten, mint a judokák, így átszaladtunk a játszóházba, de még visszajövünk, hogy a dinót mi is legyőzzük egyszer!

Aki azon gondolkodik, hogy mit sportoljon a gyermeke szívből ajánlom Gyuszi bácsit, mert kevés olyan ember van, aki ennyire szívvel lélekkel foglalkozik és törődik a gyerekekkel.
Köszönöm a lehetőséget:
Adri

2013.08.31
Kedves Gyuszi “Bácsi”!

Hagy írjak még egy utolsó utáni bejegyzést az előző “tanévről”.

Mikor 2011 őszén elkezdtem judozni, őszintén szólva nem igazán tudtam, milyen ez a sport. Mozgási lehetőséget kerestem, és gondoltam miért ne próbálhatnám ki…???Azt, hogy egyszer csípődobást, ne adj Isten válldobást csinálok majd, álmodni sem mertem volna. Az első övvizsgán úgy izgultam, mint kisiskolás koromban, és tavaly szeptemberben fel sem merült bennem, hogy a tanévet narancssárga övvel zárom!!! Megjegyzem, szerintem nagyon sokat dolgoztunk érte.Nagyon megszerettem ezt a sportot, és remélem még sokáig lesz lehetőségem és persze kitartásom meg nem kevés bátorságom, hogy a számomra egyre nehezebb gyakorlatokat megpróbáljam megtanulni…

Köszi a biztatást és a sok türelmet.

Üdv, Andi “Néni”

2013.07.25
Kedves Olvasó!

Ezúton szeretném elmesélni rövid történetem magamról, sikereimről, az ehhez vezető útról és Gyuszival való közös munkánkról!

1986-ban láttam meg a napvilágot és sokáig éltem a szokásos gyerekek életét egy kis rosszasággal fűszerezve. Nyolc éves voltam mikor megismerkedtem a kajakozással. Szerelem volt első látásra. Az eredmények nagyon korán, már az első évben megérkeztek és ez így folytatódott hosszú évekig. Tízen hat éves koromtól kezdve megszakítás nélkül a Magyar Kajak- Kenu Válogatott tagja voltam sikert sikerre halmozva. 26 éves koromban ért az a fantasztikus élmény, hogy én képviselhettem Hazánkat a 2011-es szegedi Olimpiai kvalifikációs világbajnokságon. Óriási élmény volt hazai pályán, hazai közönség előtt versenyezni és Olimpiai kvalifikációt szerezni hazánknak.

De ez után jött a fekete leves Az Olimpiai felkészülés kudarcba fulladt és én a 2012-es Londoni Olimpiát a tv-n keresztül élhettem át. Borzalmas érzés volt számomra, mert úgy gondoltam nekem ott lenne a helyem. Ezek után napok, hetek, hónapok teltek el semmittevéssel és siránkozással. Nem tudtam merre és hogyan tovább Sport vagy civil élet?! De ennek így nem lehet vége, mondogattam magamban. Szeretteim, Barátaim teljes támogatását élveztem ekkor is, de a döntést nekem kellett meghoznom. Meghoztam! Fel kell állnod és tovább kell menned, mondtam magamban!!! Ez után új edzőt és új társakat kerestem magam mellé az újra kezdéshez. Ekkor már jól ismertük egymást Zala Gyurival, aki rengeteget segített a munkámban. De ez nem volt elég! Javultak az eredmények, de az áttörő siker még váratott magára. Gyuri ekkor azt mondta, a fizikális állapotoddal nincs gond, nem lehet gond! De akkor mivel van?! Merült fel bennem a kérdés! A következő pillanatban már érkezett is a válasz, neked a Gyuszira van szükséged, mndta. Gyuszira??? Ha Te mondod, hát legyen. Gyuszival 1 vagy 2 alaklommal találkoztunk megelőzően egy edzőteremben. Bemutatkoztunk egymásnak és ment ki-ki a maga dolgára. Majd jött a következő találkozás. Borzasztó izgatott voltam, de közben volt bennem egy kis félsz is. Gyuszival pesten találkoztunk és egy nagyon kellemes beszélgetésen estünk túl. Na jó, ez nem teljesen igaz Ültünk egymással szemben szó szót követett és én kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam abban a hatalmas fotelben. Helyezkedtem, izzadtam, nagyon nem volt jó. Mikor végeztünk kérdeztem lesz-e még ilyen érzés és a választ az volt, hogy még rosszabb is. Hozzám nem azért jöttél, hogy jól érezd magad, hanem hogy megoldjuk a problémát, mondta Gyuszi. Hát ez nagyszerű, gondoltam magamban. A következő versenyemig nagyon kevés idő állt a rendelkezésünkre (8 hét). Ezért bele is csaptunk a közepébe. Alkalomról-alkalomra, hétről-hétre lépkedtünk előre és egyre inkább éreztem, hogy kezd valami megváltozni. Magabiztosabbá kezdtem válni, kezdetta kis lelkem gyógyulni. Hihetetlen érzés volt. Alig vártam a következő alkalmat, mikor újból találkozunk. A nyolcadik találkozás után eljött a várva várt pillanat. A verseny, ami a 2013-as Világbajnokságra válogatott. Csak egy opció létezett a fejemben, győzni kell! Győztem, győztünk!!! Hihetetlen érzés volt másfél év kudarc és keserűség után a dobogó tetején állni újra. Itt az én helyem, ez vagyok én, motoszkált a fejemben a gondolat az éremátadás alatt. Nyertem, kijutottam a világbajnokságra. Most már nem csak gondolom, hanem hiszem és tudom, hogy én világbajnok leszek! Sőt, a Riói Olimpiáig meg sem állok! Nyolc hét leforgása alatt győztest faragott belőlem ez a nagyszerű ember! Nem lehetek elég hálás, hogy visszaadta az életem, és hogy visszajuttatott oda ahova én igazán tartozom. Köszönöm Gyuszi!

Kedves Olvasó, köszönöm, hogy végig olvastad ezt a kis történetet.

Megtiszteltetés a barátodnak lenni Gyuszi!!!

Köszönöm!

556 hozzászólás a(z) “Vendégkönyv” című bejegyzéshez

Hozzászólás a(z) Nyáry Andrea bejegyzéshez Kilépés a válaszból