Erre az oldalra várjuk minden kedves hozzászólónk véleményét.
Hozzászólást az oldal alján írhat.
Kategóriák
Veresi Küzdősport EgyesületVeresi Küzdősport EgyesületErre az oldalra várjuk minden kedves hozzászólónk véleményét.
Hozzászólást az oldal alján írhat.
556 hozzászólás a(z) “Vendégkönyv” című bejegyzéshez
2012.11.29
Kedves Gyuszi!
A tegnapi edzésed ismételten fantasztikus volt!
Már kezdem érteni, hogy honnan merítetted a “szadista”, embert nevelő edzéseid.
Torrente del Bosque: Kínzások és kivégzések története könyvből! Kérlek, ne olvasd tovább!
Este nem tudtam a kezem mozgatni olyan voltam mint a homokos parton vergődő rozmár. Ez a faláda…. MIÉRT??? Már várom a kalapácsos edzésed is 🙂 Köszönöm a tegnapi edzést
2012.11.28
Kedves Peti!És kedves sporttársak!
Először is, Peti nagyon sajnálom, hogy Neked ajánlottam a “dobozt”, de úgy éreztem, ha valaki, akkor Te képes vagy részrehajlás nélkül rosszakat írni erről az “Átok”-ról… Nem éreztem semmi negatívumot leveledben erről a…, pedig vártam…
De hidd el ma én is megtapasztaltam mit lehet ezen az… “átkon” dolgozni… Jeleztem Gyuszinak ennek egy ember örül(ne), nagymamám, aki fával fűt… Persze mosolyogva megcsináltuk a gyakorlatokat… Mert nagyon hasznos dolog..
Nekem csak egyeteln kérésem lenne: Ne ejtsük ki többet a szánkon a “doboz” nevet, ne is írjuk le, mondjuk, írjuk csak, hogy “az”.. töröljük a hétköznapjainkból a nevet, mert elég ha edzéseken szeretett Gyuszinktól halljuk sokszor “azt”.
Ja, és jelezném , aki még nem látta, Karcsi szerzett egy…..nagyon nagy “IFA” gumit… De miért tett ilyet? Miért nem tud csendesen otthon tv-zni, és nem ilyeneken gondolkodni, hogy honnan tud Zetorgumit szerezni… Készüljünk, mert az sem lesz gyerekjáték püfölni…
Ja, és Karcsi: Hogy Lukács Vivien simogasson meg álmodban, mikor hason alszol…. 🙂
2012.11.27
Köszönet
Kedves Gyula !
Engedd meg, hogy köszönetemet fejezzem ki az EMBERSÉGEDÉRT és a judosportért kifejtett munkádért.
Marci fiam már közel 15 éve judozik, de amióta megismert téged, azóta új fejezet kezdődött a judo pályafutásában. Midíg is tehetséges gyerek volt. Bizonyítja a több mint 150 érem és kupa, melyeket itthon és külföldön szerzett. Bár súlyos sérülések is hátráltatták, soha nem adta fel. Tavaly azonban már úgy érezetem, hogy belefásult abba, hogy nincs megfelelő edzőpartnere és nem tud az edzésen már újat tanulni.
És akkor jöttél TE! Már az is óriási örömöt okozott, amikor ismeretlenül is vállaltad a dan vizsgára való felkészítésüket. Aztán amikor hozzád járva barátaival tapasztalták a nálad uralkodó légkört, újra felfedezték a sport szépségét. A fekete öv megszerzése még nagyobb lökést adott neki. Azóta is sokat emlegetik, hogy ez nélküled nem sikerült volna. Aztán a múlt hétvégén jött a II. osztályú felnőtt Magyar bajnokság és Marci a 100 kg-ban az első lett. Az első hely megszerzése mellett a legnagyobb örömet az okozta neki, hogy telefonon gratuláltál neki. Azt azonban le kell szögezni, hogy ez az aranyérem a TE munkád és hozzáállásod elismerése is. Örülök, hogy egy ilyen kiváló mesterre és egyben barátra találtak.
Kívánom, hogy edzői és nevelői pályafutásod alatt, még sok-sok gyereknek nyújthass segítséget.
Köszönöm a munkádat! Jó egészséget és sok sikert kívánok!
2012.11.22
Kedves Gyula!
Ezúton küldenénk a csütörtöki élménybeszámolónkat:)
“A doboz” – igaz történet alapján
Egyszer volt, hol nem volt, volt két jó barát, akik a szokásos óriási kedvvel és elánnal indultak cross training edzésre a számukra jól ismert helyre: a veresegyházi szentélybe.:) Mesterük és egyben jó barátjuk dojojába lépve egy új, furcsa zárt, fából készült óriási dobozra lettek figyelmesek. Mentek is a találgatások, hogy talán a mester valami vadállatot tart alatta, amit akkor enged ki ha nem edzenek rendesen, vagy talán őket zárja be majd oda ha nem teljesítenek:)Ilyenekről azonban szó sem volt, bár csak így lett volna :)A sensei a terem közepére húzta a mitikus dobozt és olyan feladatokat adott a fiúknak, mint például 10 db rá és leugrás, utána fekvőtámasz miközben a láb a dobozon van, hátsó karhajlítás a dobozra támaszkodva, ráadásul megállás nélkül 8 sorozatban. Kezdetben játéknak indult a fiúk számára, de hamar rájöttek a 3. sorozatnál, hogy ez bizony a mestertől megszokott, szeretetb adott kínkeserves szenvedés, amely nélkül nincs siker a sportban:)Ezek után alig á lltak a srácok a lábukon, ezek után jöttek a további gyakorlatok, amiknek a végrehajtására a dobozos gyakorlatok rá is tették a bélyegüket:)Izzadtak, szenvedtek, de az edzés végére azt érezték, hogy mesterük megint nem hagyta őket cserben és olyan élményekkel, edzéssel, és a nélkülözhetetlen humorral, jó hangulattal ajándékozta meg őket, melyekkel mások csak a mesékben, vagy esetleg a Rocky filmekben találkozhatnak:) Ettől a naptól a doboz fogalma számukra teljesen más jelentéssel bírt, megtanulták, hogy egy tárgy egyszerűségben megannyi lehetőség rejlik, és az életben az egyszerű dolgok is tudnak örömöt és “szenvedést” okozni:)Vége
2012.11.22
Kedves Zsiga!
Ezúton szeretnék Neked köszönetet mondani, hogy beajánlottál Gyuszinál, hogy velem próbálja ki újabb innovatív ötletét, “a dobozt”.
Nos, fátyolos szemmel gondoltam rád, miközben a hátsómon is vettem a levegőt…… Nem volt szép Tőled, hogy egy erősen sport hycomat-velorex kategóriás öreggel próbáltatod ki ezeket a dolgokat. Pont velem, aki még a riói paraolimpiára is csak NOB ajánlólevél kerülhetne ki, mint néző.
Nézzük mi is történt.
A doboz, ami állítva kb. 1 méter magas kellett felugrálnom, majd ezután lábamat feltéve rá fekvőtámaszozni, ezután pedig a kellemesnek egyáltalán nem mondható 32kg-os homokzsák emelgetése jött egyik vállra fel-le-majd a másik válra újra fel….
Gonolkodtam is, hogy miért büntet engem a jóisten és elmorzsoltam fogaim között egy fohászt, hogy csak ezt éljem túl. Sikerült.
Örömtől ittasan jelentettem be Gyuszinak, hogy vége a sorozatnak, mire ő mosolyogva vázolta fel a számomra korántsem fényes jövőt, hiszen látta, hogy van még bennem egy csöpnyi élet.
Doboz – a már megszokott ugrásokkal -, ezután jött a 40kg-os girjával a lengetés, majd levezetésként a TRX-el húzások / gugolások…….
Edzés végén a többiek már rég a lazítást csinálták, de én még mindíg a szőnyegen feküdtem és próbáltam magamhoz térni….
Aznap este ez a nem túl kellemes állapot tovább kitartott, de érdekes módon másnapra ez elmúlt és az aznapi edzés is jobban ment……
Minden esetre azóta is sokat gondolok rád! :-))
Üdv.,
id. Zsuga Péter
2012.11.22
Kedves Gyuszi bácsi!
Ezúton is szeretném megköszönni azt a rengeteg szeretetet és gondoskodást, amit a kis Judokáknak , többek között kisfiamnak is nyújtasz. Igaz, még csak pár hónapja vagyunk a “nagy családod” része, de nem telik el nap anélkül h ne emlegessünk téged. Valósággal beleivódtál a mindennapi életünkbe. Legyen szó szerepjátékról mikor én, helyettesítelek téged, és ha kisfiam jól viselkedik, Judo kártyát kell, h adjak érte, vagy legyen szó egy vacsoráról, ekkor is gyakran elhangzik “anya, ezt azért eszem meg mind, hogy olyan erős legyek, mint Gyuszi bácsi”!! És még sorolhatnám…
Az edzések során ahogy a kis ifjoncokkal bánsz, annyira szeretni való. Kisfiamon keresztül és a többi kis gyermeken át látom hétről hétre a fejlődésüket, vannak, olyanok akik visszahúzódóbbak voltak de mostanra már megnyíltak és vagányan, lelkesen várják azt a bűvös kiáltást , hogy ” SORAKOZÓÓÓÓÓ” .
Olyan barátságok köttettek h az edzések utáni időt is együtt töltjük a gyermekekkel.
Nagyon örülünk , hogy mi is a “családod” részévé váltunk és további jó egészséget, erőt kívánunk a további munkádhoz.
Szeretettel Marci és anyukája
2012.11.22
Drága Gyuszi!
Nem tudom elég fórumon elismételni, mennyire hálás vagyok Zala Gyuri barátunknak az ötletért, mely által immár lassan 2 és fél éve megismerhettük a CSALÁDot, amit Ti Dorkával együtt-tartotok szépen a veresi judotermben. Köszönöm, hogy részesei lehetünk, köszönöm, hogy terelgeted gyermekeimet és vigyázol rájuk olyan óriási szeretettel! Nem egyszerű manapság “hagyományos” értékrendre nevelő társaságot találni. Te egyensúlyban tartod a fegyelmet és a jóhangulatot, a szigort és a szeretetet!
Kívánok Nektek sok érmet a versenyekre és kitartást az edzésmunkához!
Ancsa
2012.11.21
A mai rendhagyó edzésen – amelyen végre mi is megismerkedhettünk a “létrával” – méginkább feltűnt, milyen remek kis csapat kovácsolódott itt össze a lassan másfél év alatt, amióta csatlakoztunk fiammal az egyesülethez. Élmény látni a gyerekeken, hogyan válik testük-lelkük javára a fegyelmezett, ugyanakkor szeretetteljes légkörben zajló rendszeres edzés. A gyenge megerősödik, a nagyszájú alázatot tanul, a félénk önbizalmat nyer, és valamennyien megtapasztalhatják, milyen az egymásra utaltságban végzett együttes munka (hiszen aki ezt nem tanulja meg, ebben a sportágban könnyen fejre eshet…). Lehet, hogy mindez manapság nem “trendi”, de én (is) ezekben hiszek.
2012.11.12
Kedves Sporttársak, Kedves Gyuszi!
Először is nagyon köszönöm annak a kedves sporttársnak a segítségét, akinek révén eggyel nagyobb “létrát” kaphatott a Crossfit csapat. Tényleg csak pozitív gondolatok jutottak az eszembe, amikor a múlt héten a feladatokat végeztem rajta. Várom már, hogy többen jelezzék mennyire hasznos és jó…, és hogy az emberi elme mekkora gyöngyszeme a létra… 🙂 Írhattam volna, hogy őrűlt egy találmány…de nem teszem… Így is van most a bajom bőven…. Egy pici félelem költözött belém… Pedig nem kellene.. Vagy mégis?
2012.11.11
Kedves Gyuszi!
Örülök, hogy belekóstolhattam a Cross tréningbe, kimondottan jól éreztem magam, hihetetlen, hogy mennyire családias hangulat van nálatok. Pozitív élményekkel gazdagodtam, ígéretemhez hű maradok, VISSZATÉREK!
További jó munkát kívánok Nektek!
Üdv Józsi