Vendégkönyv

2011.06.21
Pár Pillanat

Még mindig tisztán emlékszem a napra, amikor úgy döntöttem, hogy kellene keresnem valami sportot, mert amióta abbahagytam az úszást, azóta semmit sem mozogtam. Annak, pedig már volt egy kis ideje. Felmentem az Internetre, és a judo után kezdtem kutatni, mivel 6-7 évesen ezt a sportot űztem és emlékszem, hogy nagyon szerettem oda járni. Meg is találtam ezt a veresi klubot, hozzá egy telefonszámot. Természetesen nem akartam anyukámék háta mögött szervezkedni, ezért megbeszéltem velük ezt a dolgot, és nagyon örültek neki, hogy ilyen elhatározásra jutottam. Apukámmal le is mentünk megbeszélni a továbbiakat. Emlékszem apukám arcára, amikor meglátta először Gyuszi bácsit. Nem tudom pontosan mire is, gondolhatott, de szerintem valami olyasmire, hogy az ő kicsi fia nem tudja mire vállalkozott. Ekkor voltam első éves gimnazista abban az iskolában, ahol most idén végeztem is. Az igazat megvallva, amikor újra el kezdtem judozni, semmire sem emlékeztem abból, amit anno óvodásként és kisiskolásként elsajátítottam. Sem azvakra, kifejezésekre, sem a mozdulatsorokra. Az egyetlen dolog, ami megmaradt bennem az egyedül az eséstechnika volt. Bár ami azt illeti arra is ráfért egy alapos frissítés. Szépen lassan visszarázódtam a régi kerékvágásba, szépen lassan visszajöttek azok az emlékek, amelyeket kicsiként szereztem.Arra is tisztán emlékszem, amikor a mostani csapatkapitányunk Fülöp László csatlakozott a klubhoz. Sajnos már akkor is hiány volt az azonos súlyú tagokból, így beosztottak a Laci mellé, hogy vele gyakoroljak. Ez igazából számára lehetett kellemetlen, hiszen én alig 30 kilóval voltam könnyebb, mint ő. Mint tudjuk 5 kilós különbség is nagy tud lenni, hát, még ha tényleg közel 20-30ról van szó. Számomra viszont ideális partnert volt, hiszen nekem meg jóval keményebben kellett küzdenem azért, hogy győzzek. A legviccesebb az volt, amikor Marx Karcsi is lejött, hogy egy jót eddzen. Már a legelső napon nem bírtak magukkal és földharc randorinál (50%os energia-bevitellel) ők szerintem belevittek mindent, ami a csövön kifért. Mintha egy komoly földharc világbajnokságon vennének részt. Már akkor tudta az edzőm, hogy nem igazán lenne jó számomra a versenyzés, ugyanis akadnak gondok a hátammal, pontosabban a gerincemmel. Versenyen ez mondjuk nem éppen jó dolog, hiszen mint tudjuk, alapból is hátra esünk, hát még egy kié ezett helyzetben, amikor az emberek nem kímélik egymást. Megbeszéltük, hogy nem megyek versenyezni, nem teszem ki magam felesleges kockázatnak. Viszont kaptam egy másik nagy lehetőséget, mégpedig az oktatást. Az akkor új ovis csoporttal kezdtünk el foglalkozni. Egyből a mély vizet kaptam, hiszen teljesen kezdő gyerekekről volt szó, akik éppen akkor ismerkedtek meg a sportolás örömével. Azt sem tudtam, mit kell csináljak, a foglalkozások végén szerintem jobban elfáradtam mint maguk a gyerekek, legalábbis agyilag. Egy idő után nagyon jól belejöttem, kifejezetten élveztem a gyerekekkel való foglalkozást.

Számomra nagyon kedves emlékek. Nagyon sok mindenkitől tanultam, hol többet, hol kevesebbet. A legtöbbet mégis az edzőmtől kaptam, hiszen nem csak a judoval kapcsolatban tanított rengeteget, hanem a tapasztalatival és meglátásaival is mindig segített, hogy jó döntést hozzak meg akár a tanulásban akár a magánéletben is. “Mindig a sulié a prioritás” Sajnos voltak dolgok, amiket én szúrtam el, emiatt sok olyan dologról lemaradtam, amit utólag igenis nagyon megbántam. Az utóbbi idők is, tartottak sok meglepetést is kihívást. Ekkor már el kellett döntenem, hogy hova akarok tovább menni, mit akarok elérni az életben. A szüleim mondták, hogy menjek tovább főiskolára, egyetemre, hiszen az eszem megvan hozzá. Nem is volt kétséges, már akkor elkezdtem nézni a lehetőségeket. Már akkor a legkézenfekvőbb és leglehetségesebb megoldásnak is a Rendőrtiszti Főiskola mutatkozott. Sajnos ez bizonyos lemondásokkal kellett, hogy járjon. Az egyik ilyen az, hogy fel kell költözzek Budára, hiszen az iskola innen vidékről nagyon mesze van, és nem bírnám a napi szintű utazgatást, főleg mivel az odaút csak 3 óra. A felköltözés pedig azt is jelenti, hogy vidékre mind kevesebbszer fogok jönni, így a judo klubba is kevesebbszer fogok visszajönni. Természetesen én nem akarom abbahagyni a sportolást, viszont a kettőt együtt sem tudom megoldani. Amikor erre a döntésre jutottam, nem tudtam eldönteni, hogy mondjam el ezt az edzőnek. Tudatában voltam, hogy elfogadja a döntésemet és támogat is benne, de gondolom, sokan ismerik azt az érzést, amikor magukban megszerkesztik a mondanivalójukat, elgyakorolják a tükör előtt vagy csak sokszor mondogatják magukban és, amikor odakerülnek akkor természetesen minden kiesik amit addig olyan szépen felépítgetett. Pontosan így éreztem akkor. Ráadásul még rengeteg dolog állt akkor előttem. A szalagavató, a nyelvvizsga, a ballagás, az érettségi. Természetesen az edzőmmel megbeszéltük, hogy még az év végéig megszerezzük a zöld övet. Plusz egy kihívás. Ahogy az idővel lenni szokás, hamar eltelt és már azon vettük szre magunkat, hogy lassan itt az év vége. Sürgősen el kellett kezdeni gyakorolni. Ebben nagy segítségre leltem Robiban, hiszen oltári nagy tehetsége lévén folyamatosan gyakoroltuk a vizsgaanyagot. Jobbra állásból aztán ballra, majd ezeket mozgásból is. Tényleg sok időt szántunk rá és, úgy hiszem nem hiába. A vizsgán igazán oda tettük magunkat. A legjobb formánkat nyújtottuk. A másik kritérium a Kettlebell verseny volt. A verseny előtt két héttel tanultam meg a kettlebellen a szakítást (snatch) Ráadásul a súly sem volt azonos, én 12 és 16 kilós súlyokkal edzettem, a versenyen viszont a 24 kilós súllyal kellett dolgozni. Megdolgoztam vele rendesen, minden idegszálam megfeszült, de úgy hiszem nem hiába, hiszen egy aranyéremmel is büszkélkedhetek.Számomra nagy akadály volt még maga az érettségi. Az írásbeli is jól sikerült, de ha valaki ismer akkor tudja, hogy én igazán verbálisan vagyok jó. Nagyon szeretek beszélni. Be is váltottam az ígéretemet, és megmutattam, hogy milyen jól tudom forgatni a szavakat. Ennek eredményeképp magyarból, történelemből és társadalomismeretből jelessel, míg matematikából és emelt szintű angolból négyessel büszkélkedhetek. Nagyon örülök ezeknek az eredményeknek, és még inkább örülök, hogy hosszú megpróbáltatásokkal teli időszaknak is vége. A judo évzárón kihirdették, hogy tovább tanulok és ennek fejében ajándékot is, kaptam. A sikeresen övvizsgám után kaptam egy zöld övet, amelyre rávarrták a nevemet és azt, hogy Veres Judo. Nagyon örülök ennek az ajándéknak igazán különleges, és egyedi. Büszkén viselem.Ennyi jutott eszembe, így, hogy felidéztem az elmúlt 4 év történéseit, és biztosan tudnék még mesélni, hiszen egyszer hol erre, hol arra emlékszik az ember.Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akik ez alatt a 4 év alatt segítettek, támogattak. Külön köszönöm az edzőmnek Ilyés Gyulának, hiszen jó tanácsaival, türelmével és odaadásával segített az utamon, igazi példakép. Köszönöm a csapatkapitányunknak, Fülöp Lászlónak a sok segítséget, amit adott az évek során, nagyon jó partner, örülök, hogy vele edzhettem. Köszönöm Ilyés Dorkának, aki sokat segített a tanulmányi illetve a magánéletbeli utam során. Köszönöm Leopold Róbertnek, hogy partnert adott, igazán jó harcokat tudhatok magaménak általa, és külön köszönöm, hogy segített elérni a zöld övet. Végül köszönöm a Veresegyházi Küzdősport Egyesület minden tagjának, hogy megismerhettem, igazán nagyon jó közösségbe kerülhettem, és kérek mindenkit, hogy becsülje meg, hiszen ez egy igazán összetartó klub akik gondoskodnak egymásról.

2011.06.21
Sziasztok!
Az Agárdi judo edzőtábor részemről nagyon jó volt.Hát igen a reggeli futások nem az igaziak(Sprint futásoknál nem tudunk számolni, mi mi nagyok:) ) A társaság is nagyon jó volt én nagyon jól érzetem magam. Az edzések is nagyon jók voltak sok ujjat tudthattam meg a judo felöl. A kisgyuszi , hát az elképesztő milyen aranyos!:) Az utolsó vacsora is nagyon jó volt főleg mikor csak egy kosarassal kezdünk játszani majd szépen lassan jöttek le apránként a többi kosarasok!!:) És köszönöm szépen hogy ott lehttem!
Puszi:Réka

2011.06.19
Gyuszi (mentorom, jó barátom és sporttársam)! Jó volt a Hepe Hupa Kupa! Öröm volt találkozni ujra a tatamin (is).
Levente

2011.06.04
Kedves Gyuszi!

Köszönöm, hogy segítettél felzárkóztatni a Csapat krémjébe.

Róbert

2011.05.19
Kedves Gyula!
Szeretném a tábort objektíven kiértékelni és egy őszinte visszajelzést adni.
őszinteség: 5 Vért, könnyeket és fájdalmat ígértél és mi ezt megkaptuk.
ellátás: 5 Csúnyán elláttad a dolgunkat.
szakmaiság: 5 Az edzéseket az inkvizíció (latinul inquisitio haereticae pravitatis.) receptkönyvei alapján kivitelezted, és ezért a nap végére mindent bevallottunk.
humor, jókedv: 5 Soha nem láttam még embert ennyire nevetni, mint Téged amikor leamortizáltad az ágyamat, és beengedtél 1.247.648 db éhes szúnyogot (Culicidae) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjéhez, ezen belül a szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjéhez tartozó családot.)
empátia: 0 : Az a kifejezés amit Te annak gondolsz az teljesen téves.A pontos megfogalmazás: E
mpátia az embernek az a képessége, hogy egy másik ember szempontját felfogni és megérteni képes.
Az empátia érzés megnyilvánulása például, ha valaki egy másik bánatát hallgatva, az adott helyzetet elképzelve saját élményként éli meg: azonosan érez vagy gondolkodik, és következésképpen hasonlóan cselekszik is. Csináltál Te ilyet? :-))))
Összegzés: nagyon-nagyon jól éreztem magam és a következő táborban is szeretnék ott lenni.

Baráti üdvözlettel: János